Munkába vagy üzleti útra indulva próbálja meg számolni, hogy hányszor kell használnia a tengelykapcsolót, a sebességváltót és a fékeket. Hiszen amíg az autó rendben van, ritkán jut eszébe bárkinek is odafigyelni bizonyos kezelőszervek használatára. Persze nem nehéz kicserélni mondjuk az idő előtt elkopott fékbetéteket. De a fékdobok vagy féktárcsák cseréjével bütykölni kell. És egyáltalán nem könnyű kezelni a tengelykapcsoló vagy a sebességváltó kopott alkatrészeit.
Természetesen semmi sem tart örökké egy autóban. De ha például indokolatlanul gyakran, sűrű városi forgalomban manőverezve használja a kuplungot, és még lámpánál állva sem veszi le a lábát a pedálról, a kuplungtárcsa nem fogja kiszolgálni az előírt 80 ezer kilométert. A helyzet korai cseréje nem menti meg: a következő lépés a lemezek idő előtti meghibásodása "kosarak" tengelykapcsoló és kioldó csapágy, amely a sebességváltó meggondolatlan működésétől egyszerűen "felszárad" és áttör "kosár"...
Ugyanez mondható el a sebességváltóról is. A legtöbb "beteg" hazaiból "Zhiguli" sebességváltó képes "elhagy" és 150, és 200 ezer kilométer javítás nélkül. De lendületes vezérlése, amelyet a kar egyik helyzetből a másikba rándítása kísér, jóval a határidő lejárta előtt letiltja a bronz szinkronizálókat. És ez, bár nem a legnehezebb, de a javítás. Ezért a türelmes sofőrök sebességváltáskor alkalmazzák a technikát "három fiókhoz", vagyis mintha azt mondanák magukban: "egy kettő három" amikor a kart egyik helyzetből a másikba mozgatja.
Egyszer egy barátom panaszkodott a szinte új kormányalkatrészeinek minőségére "Zhiguli". És volt ok a panaszra: az autó még harmincezret sem futott, és a kormány, mondjuk, kopás szempontjából inga megközelítette a kritikus határt. Kiderült, hogy a barátom nagy rajongója, megfelelő körülmények és sebesség mellett forgatja a kormányt, ahogy azt néha durva terepen teszik. Ezek a piruettek néznek ki az úton, talán látványosan. De ahogy mondják, mindenért fizetni kell ezen a világon. Beleértve az első pillantásra ártalmatlant, "trükköket".
Azonban a mi "sportolók", Azok, akik szívesebben veszik a lendületet, nem csak a meghibásodott kormányzásért és az idő előtt elkopott gumikért kell fizetniük. Ezzel a vezetési stílussal hatalmas terhelés nehezedik a meghajtó alkatrészekre - a rugalmas tengelykapcsolóra, a kardántengely csapágyaira és keresztjeire, a kuplungtárcsára, a motorról nem is beszélve. Kétségtelen, hogy a modern motorral felszerelt autók egy ideig úgy közlekedhetnek, mint a sportautók. De érte "sport" terhelésekre nem szánják őket, hacsak természetesen nem beszélünk "egyszer" autó.
Mi a teendő, ha szükség van rá "könny" motor - kijutni sáros útra, megcsúszni a homokban vagy jégen? A tapasztalt sofőrök tudják, mit kell tenni ilyen esetekben: megteremtik az autó számára a szükséges feltételeket, amelyek növelik a terepjáró képességét. Elegendő a hajtott kerekek abroncsait egy atmoszférára leengedni, hogy jelentősen javuljon a kerekek tapadása a földút felületéhez. Egy elsőkerék-meghajtású autón, amely terepjáró képességében felülmúlja a klasszikus elrendezésű autókat, a földutak nehéz szakaszait hátramenetben lehet leküzdeni.